Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje tavaly (2019) került a mozikba, idén a fizetős csatornákra, címe ennyi Szép csendben. A kritikusok fanyalognak, a nézők értetlenkednek, a történet a szexuális zaklatásról szól. Ebben a témában már készültek nagyszerű alkotások, a nagyhangú Fomo és a visszafogottabb Remélem legközelebb is ide tartozik. Ez a film stílusában egészen más jellegű, lassú és homályos és valóban csendes. Talán ezért sem tetszik a nagyérdemű közönségnek és a kisérdemű kritikusoknak. És valóban, semmi sem fehér vagy fekete benne, semmi sem derül ki, az sem derül ki, hogy kiderült-e. Ez az a film, amikor nézed az utolsó képkockákat, várod a nagyjelenetet és a nagy összecsapást, helyette jön a stáblista és a káromkodás, ki-ki vérmérséklete szerint, melynek lényege: Ugye, nem akarjátok azt mondani, hogy itt a vége?

Nóri tizennégy évesen került be egy zeneiskolába, és Frici bácsi zenekarába nagybőgősnek. A kislány (Bognár Lulu) nagyon csendes és visszafogott, egyetlen barátja sincs, éhes minden kedves szóra, baráti ölelésre. Nagyon keveset beszél, kimondottan zárkózott. Frici bácsi (Máté Gábor) elismert és jó pedagógus, házas, nagyszerű karmestere a rábízott kamaszoknak, szájában ott az állandó rágógumi. A zenekari próbák mellett egyénileg is tehetség gondozza tanítványait, mindenkire figyel, talán valakire egy kicsivel jobban. Mindenki bízik benne, néhányan apapótló figuraként szeretik.

Ekkor történik valami Nóri és Frici bácsi között egy próbaszobában szép csendben. A kislány érzi, valami nincs rendben, szól róla egy hegedűs fiúnak (Major Erik). Dávid igazságkeresése a film fő vonulata és a legfontosabb szerepe. Az, hogy mi is történt, vagy mi nem történt, mi hallható a telefonfelvételen, nem derül ki. Az egyetlen ember, aki hisz a lánynak, Dávid. Közben Nóri is folyamatosan bizonytalankodik, hiszen a felnőtteknek mindig igaza van, nem történt semmi. Elfoglalt és elvált anyuka is ráerősít, ugye nem történt semmi.

Azért nagyszerű így a film, mert megmutatja, milyen tanult és megszokott válaszaink vannak megkövülve és bebetonozva a gondolkodásunkba. Olyan aranyos, milyen kedves, megnyerték a versenyt, eddig sem volt probléma, biztosan kitalálta, stb. Ha a magyar népmeséknél tartunk, akkor valóban igaz, hogy a gonosz az csúnya is, aki kedves, az jó; amit mond azt is gondolja; a felnőtt biztosan okosabb a kamasznál; a kamaszlány csak képzelte, álmodta stb.

De a valóság nem mese, annál sokkal bonyolultabb és gonoszabb. A harsány hangoknál erősebb a hangtalan erőszak, a csendes csapda. Megoldást és feloldozást nem kínáló témájában fontos film, fontos beszélgetések elindítója. Művészi háttértörténetnek egy zenekar élete zajos sikerekkel és csendes próbákkal. Major Erik visszafogott alakítása, némán síró tekintete miatt (is) érdemes megnézni ezt a hazai produkciót. Csak csendben, csak halkan...