Ron Howard legújabb filmje a Vidéki ballada egy amerikai álomról (Hillbilly Elegy) című J. D. Vance önéletrajzi regényéből készült, megtörtént események alapján. A főszereplő férfi, J.D. (Gabriel Basso) egyetlen napjának eseményeiről szól a közel kétórás film, ami az emlékképek felidézésével folyamatosan ugrál a gyermekkor és a jelen között, nem lehet eldönteni melyik a jobb, változott-e valami útközben.

A kissrác J.D. (Owen Asztalos) nyári élményeivel indul a film, körvonalazódik a családi felállás: anya (Amy Adams) neurotikus és kábítószeres, agresszív vagy kedves, attól függően mennyi anyagot szállítanak a vénái, apa még emlékekben sincs, egy nővér (Haley Bennett), aki ugyanúgy szenved, mint kisöccse, de fenntartások nélkül összetartanak és egy lepukkant láncdohányos nagymama (Glenn Close), aki az egész famíliát cipeli a hátán.

Ebből a többszörösen hányatott gyermekkorból lépeget kifelé J. D., hogy megmentse önmagát, tanulhasson, dolgozhasson a magas tandíjért, és valahol a nem túl távoli jövőben ügyvédként érvényesüljön. Hogy sikerül-e elérni a célját, erről szól a film, bemutatva egy vidéki kilátástalanságot. A kiskamasz küzdelme a családi elemekkel és a kihívott szervekkel, egy szülőként teljesen alkalmatlan anyával, akinek önérzete hatalmas, ütései felejthetetlenek.

Folyamatos a családtagok közötti verbális agresszió, a másik hibáztatása, a mondatvégi fuck you, de a legbiztosabb, a generációkon át tartó bántalmazás, ami mindig felmenti az osztogatót, hisz őt is osztották. Lehet-e ebből kilépni, úgy hogy senki sem segít? J.D. megmutatja az amerikai álmot, ami azért több ponton sántít, de bicegve mégis célba ér.

A család a legfontosabb, vallja a nagymama, "Mamó", és próbálja beültetni minden családtag fejébe. Akkor is, amikor hazudni kell a kiérkező helyszínelőknek, akkor is, amikor negatív vizeletmintát kéne produkálnia az anyának, akkor is, amikor a gyerek a pincében hozzájuthat a termesztett drogokhoz és akkor is, amikor fontos állásinterjúra kéne indulni.

Kissé vontatott és életunt tengerentúli történet, leszámítva az utolsó tíz percet, kissé kiforgatott ars poeticával, sablonos alakításokkal. Mamóként Glenn Close-ra nem lehet ráismerni, elhagyva eleganciáját és szőrmebundáit, tipikus amerikai kisnyugdíjas, aki becsukja a szemét lánya szétesett életét látva, de unokáját próbálja kimenteni a generációs gödörből. Amy Adams anyaként nem hoz új színt a sztoriba, talán a film legvégére lép ki a hisztis tyúk figurából, felszínesen kapirgál a családi szemétdombon. A nővér Lindsay kicsi szerepében Haley Bennett nagyszerű és őszinte, szerethető alakítás.

A legnagyszerűbb a gyerek J.D., Owen Asztalos, aki bájosan és hitelesen kamasz, akit megcsapott a lefele gördülés szele, de irányt váltott egy sikertelenül elemelt számológép hatására. Egy elképzelt álom megvalósult, bár gyakran visszatérnek a gyermekkori rémálmok, amik nem is álmok voltak, hanem a valóság.