A Judy 2020-as amerikai film pontosan ugyanolyan, mint a többi életrajzi filmdráma, íme a recept. Bemutatja a főszereplő magasba emelkedését és mélybe zuhanását, a főhős utolsó éveit-hónapjait követve, vissza-visszaemlékezve a 10-20-30-40 évvel ezelőtti eseményekre. A főhőst-antihőst játszó színész(nő) a szerep kedvéért sokat hízott vagy fogyott, haját megnövesztette vagy éppen lenyíratta, megtanult táncolni lépcsőn, énekelni a szivárvány alatt/felett, vagy éppen lovagolni/rollerezni/görkorcsolyázni/biciklizni. A nézők az utolsó képkockák pátosza után elmorzsolják könnycseppjeiket, rákeresnek életrajzára a google-n, a főszereplőt alakító művész gondolataiban megírja a díjátadó beszédét, összeszedi azoknak a személyeknek a listáját, akiknek megköszöni a szobrocskát, szülők, gyerekek, házastársak, rendezők és az egész stáb, a szomszéd meg a macskája, a honfitársak és az emberiség.
A Judy című film pontosan ezt a receptet követi, Judy Garland világhírű énekesnő-színésznő életének utolsó hónapjait mutatja be, visszaemlékezve a kezdetekre. A 47 éves Judyt (Renée Zellweger) látjuk a vásznon, szétesve, lecsúszva, magánéleti válságban. Hol kicsit ittas, hol közepesen, hol nagyon, hol nagyon-nagyon. A két kisebb gyermekével utazgatva, fellépve próbálja megkeresni a whiskey-re valót, mert nincs hova lehajtania fejüket, a hotelek már nem hiteleznek.
Utolsó esélye a pénzszerzésre egy többhetes angliai turné, hátrahagyva gyermekeit. A történet ezt a néhány hetet követi végig, haláláig, egy 5. gyors házasságkötéssel. Bár a nézők imádják a vékony-anorexiás művésznőt, akit már csak a műszempilla és a kiskosztüm tart egyben, Judy egyre nehezebben viseli a színpadot.Gyakorlatilag eszmélésétől, kétéves korától színpadon él és létezik, minden lépését figyelve, minden falatot számon tartva, csak a hamis reflektorfényben tündökölve. Már gyermekként, kamaszlányként gyógyszereken kellett élnie, nem ehetett-ihatott, folyamatosan zaklatták és zsarolták "szeretett" munkatársai, rendezői.
Judy életében semmi sem az, aminek látszik, minden mű és valótlan, a nevétől kezdve, az elfogyasztott férjektől, szeretőktől az alvásserkentő és étvágyromboló bogyókig. Csoda-e, hogy (magán)élete egy csődtömeg, amivel nem tud mit kezdeni, nem tud átjutni a szivárványon. Egyetlen őszinte, szerető kapcsolatot nem kapott és nem tudott adni, még anyaként sem.
Ha a néző eltekint az amerikai siker-szféria receptektől és nem veszi észre a sablonokat, akkor bizonyára jól szórakozik. Mozi a moziban, hogyan teszi tönkre a filmipar az egészséges személyiséget és hogyan készül belőle film, ami követi a mai filmipari sikeres trendeket. Nincs új a Nap alatt, hacsak nem (követve a sort) Renée Zellweger életét bemutató film kb. 50 év múlva, amint éppen Judy Garlandot alakítja.
Nagyszerű és felemelő, ahogy az alkohol tengerén elsüllyedő színésznőt alakítja Renée, aki már nem miniszoknyában billeg főnöke előtt, mint a világsikert meghozó Bridget Jones filmekben, hangja csodálatos és elvarázsoló. A korhű háttér és kosztümök meghozzák a 60-as évek varázsát, a sanzonok népszerű világát, az angol szögletességet és rövid betekintést ad a még szokatlan párkapcsolati alternatívákba, az ők is emberek gondolatvilágba, bár az éjszakai omlett nem lett az igazi.
Szivárvány ide vagy oda, lent vagy fent, jönnek még sötét zivatarok (témaanyagok) a filmiparban, de a Nap (vagy a nagyteljesítményű reflektorlámpa) újra kisüt.
