sorozat # film # könyv # színház

Az aranypinty (The Goldfinch)

2021. január 31. 19:40 - gulyásmelinda

A 2019-es Az aranypinty című amerikai film egy 800 oldalas sikerregény adaptációja, Donna Tartt azonos című munkája nyomán készült nagy nevekkel, lassú történetmondással. Talán azért lett ilyen hosszú a film, a maga 149 percével, hogy korrekt módon számba vegyen minden fontos eseményt a hosszú írásból. Sok ismert és elismert alkotóval készült a film, mégis a gyerekszereplők a legjobbak benne és egy-egy mellékszereplő.

de45ae50ac241fca3511caeaa5efcf75.png

A történet egy kicsi, de annál értékesebb régi festmény körül forog. A múzeumban egy robbanás során megsemmisül vagy eltűnik az apró madárka, és Theo (Oakes Elgort) édesanyja is áldozatul esik. A nagy kavarodásban és porban a kisfiú ijedten és zaklatottan kisétál az épületből, hogy élete gyökeresen megváltozzon. Rövid időre meghúzza magát az előkelő osztálytárséknál, ahol anyuka (Nicol Kidman) különösképpen megkedveli a szótlan, zárkózott és jólfésült 13 évest.

Előkerül a link apa is (Luke Wilson), hogy lenyúlhassa fia örökségét, ami majdnem sikerül is. Theo így apjához és hasonló kvalitású Xandrájához (Sarah Paulson) költözik, hogy közelebbről megismerkedjen az alkohollal és a kábítószerrel. Egyetlen jó dolog életében új barátja, Boris (Finn Wolfhard), aki segít átvészelni a nehéz kamaszéveket. Theo többször menekül és próbálja az életét rendbe tenni, próbál alkalmazkodni a társadalmi elvárásokhoz, de magányosan boldogtalan bűbájos menyasszonyával.

Látszólag unalmasan csordogál élete és a film is, amikor belép újra életébe Boris (Aneurin Barnard), kicsit felpörgetve az eseményeket és a megtett kilométereket. A felnőtt Theo (Ansel Elgort) szánalmasan szentimentális, nőkérdésben ügyetlen, verekedésben feledhető, de barátja próbára teszi az amszterdami alvilágban, hogy visszaszerezze azt, amiről nem is tudta, hogy nincs nála. A madárka elrepült, a srácok felépültek, a dolgok helyükre kerültek az amerikai régiségműfajban is. Boris hatalmas igazságával zárul a feledhető történet, néha a rossz dolgokból jók születnek. Na bumm (bomba nélkül).

A 21. századi dickensi gyerekfigurák alakításáért, Theo és Boris anyátlan kamaszpárosáért érdemes megnézni a filmet, amikor a szülők helyére a sör-vodka-cigi-drog lép.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://agas-bogas.blog.hu/api/trackback/id/tr1116410606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása