Ez a 2019-es lengyel filmdráma egy lassan folyó, őszintének ható történet, a hontalanságról, a bevándorlásról, a kultúrák egymás mellett éléséről és a magányosságról. Na meg persze a filmen is képzeletben átütő nyálcsorgató illatokról, ízekről. Mindenesetre, bár nem ez a fő szála a sztorinak, éhesen nem javasolt nekiülni. Sokat nem beszélnek egymással a szereplők, inkább csak búslakodnak és szürcsölik az ízletes pho levest.

Azt a pho levest, amit Long (Thang Long Do), a Lengyelországban élő vietnámi szakács készít a legjobban, feldobva ezzel a honfitárs tulajdonos éttermének forgalmát. Long leveséért érdemes betérni a zimankós lengyel télből ide, hogy testet-lelket átforrósítsa a keleti érzés. Elfeledhetők a húsleves kockák, delikát ízek, meg a nátrium-glutamát, meg a benzonát (így n-nel Háy-Beck után). Visszatérve a sztorira, Long levesbe főzi mindennap bánatát, felesége halálát, hogy legyen ereje kislánya nevelésére. Maja (Aleksandra Domanska) 10 éves szótlan tündér, aki szintén egyedül küzd édesanyja elvesztésével, a vietnámi gyökerekkel, a lengyel iskolával és a hetvenes évekből ottmaradt iskolatáskával.

Long igazán házias, jól áll kezében a vasaló, a varrógép és a fakanál, bár a mosógéppel meggyűlik a baja. A lakásban minden aprólékosan rendszerezve, mindennap egyformán indulva és érkezve. Maja kockás szoknyácskája, harisnyanadrágja és pulóvere ugyanott és ugyanúgy várja kis gazdáját, hogy befordulva az utcasarkon más funkciót kapjanak a ruhadarabok. Long és Maja néma gyászában változást hoz a vietnámi étterem japánosodása, egy hanyagul elől hagyott távcső meg az elromlott mosógép.

Hogyan birkózik meg a kis család a megszokott és megváltozott dolgokkal, mit értenek félre, mit gondolnak némán egymás mellett élve, erről szól a film, amely kerül minden ízfokozót és allűröket, megjátszást és képmutatást. Jó érzés bepillantani egy különleges, ismeretlen világba, hallgatni dalaikat, megismerni szokásaikat és furcsa gesztusaikat, nem összekeverve japánnal és kínaival.

Long azt gondolja a film elején, minden úgy jó, ahogy van, semmi szükség a változásokra, de ahhoz, hogy megtalálja az utat Majához, a japán szusihoz meg a gépi mosáshoz, ahhoz változtatni kell. A szusi, a szakadt farmer és a csokis muffin jön-megy, de a pho íze örök.