Kétszer szállt el a megírt blog a kétszer megnézett filmről, a visszatérés második bejegyzése, amely két nőről szól, két rendezővel. Arról nem beszélve, hogy a film 2020-as, de témájában páratlan. Dér Aisa és Haragonics Sára filmje nem foglal állást a témában, nem mond véleményt semmi mellett és ellen, egyszerűen bemutat egy szokatlan élethelyzetet, két nő életközösségét, akik gyermeket szeretnének. Örökbe.

A filmet 5 évig forgatták, olyan egyszerű élethelyzetekben, mint reggelizés szalonképtelenül, ideges hivatali telefonálás, vitatkozás apró dolgokról, kiságy csomagtartóba tuszkolása, hiszti az utcán, kidőlt joghurt és az esti kutyazoknik használata. Két év várakozás után belép Virág és Nóra életébe a kicsi Melissza, aki a kezdeti nehézségek után bearanyozza életüket és a nézőket.

Finoman háttérben kibontakozik a valós hazai helyzet, a politikai nyilatkozatok a család kizárólagos tagjairól, az utcai felvonulások, az okos megmondóemberek fröcsögései. Finoman háttérben ott a nagymama, aki rezignáltan fogadja a helyzetet és boldogan az unokát. A film, utolsó 5 percén kívül, itt Magyarországon játszódik, bár semmilyen közvetlen atrocitás nem éri a különös hármast, mégis érződik a levegőben a feszültség, a mindennapi támadások lehetősége.

Már a hivatalok működése, inkább működésképtelensége, a felesleges időhúzások, a papírmunkák, a hivatalosan egyedülálló emberek közös várakozása is elkedvetleníti Virág és Nóra napjait. Melissza érkezése, a közös gyereknevelési elvek hiánya, az óvoda befogadása sem egyszerű élethelyzetek, a film ezeknek az intim, hiteles pillanatoknak a mestere. Míg Virág hivatalos örökbefogadóként azonnal anyaként lép a csöppség életébe, addig Nóra nehezen boldogul másodhegedűsként, akár anyának, apának, dadának vagy maminak nevezve. Nóra csendessége, visszafogottsága, különleges helyzete nem könnyű, nincs egyértelmű jó megoldás.

Melissza a legboldogabb nyertese a helyzetnek, a kislány teljesen kinyílik, természetesnek veszi a családi leosztást és boldogan lakmározza a marcipán szívecskék legnagyobb darabját. Azt gondolom, kellenek az ilyen filmek, hogy kapuk nyíljanak, párbeszédek foganjanak. Vajon miből-kiből áll egy család, és miért kell ezt meghatározni? Ott, ahol szeretet van, boldogság van, család van. Problémákkal, vitákkal, szennyes ruhákkal és mosatlan edényekkel, jutalomfalatokkal vagy anélkül. Emberek vagyunk, férfiak és nők gyerekekkel vagy anélkül a legkülönbözőbb arányban és felosztásban.