Arcodba tolt reklámmal, hajcihővel és nagyon jó kritikákkal támad a Fontos vagy nekem (I Care a Lot) című 2020-as dráma-krimi-akció vagy thriller. Bár nem a műfajom, kíváncsiságom és a főszereplők bevonzottak a fotelba. Sok jót ígértek a hallgatott vlogok, főleg a színészi alakításokban és a lendületes akciókban. Nos.

Nézzük akkor a témáját, amiről senki sem beszél. Idős emberek, lehetőleg nagyon gazdagok, ingatlannal rendelkezők és egyedülállóak a főszereplők, bár őket nem nagyon látjuk, csak tapétaborításban a kedves fotóikat a falon. Marla (Rosamund Pike) ugyanis foglalkozását tekintve gondnok, személyiségét tekintve egy velejéig gonosz, erkölcstelen alak, aki jól szabott, cuppanós kiskosztümjeiben kedves amerikai néniket és bácsikat  nyilváníttat magatehetetlen, gondozásra szoruló demens öregeknek, hogy otthonba dugja őket és elvegye vagyonukat.

Néhány év alatt kiépítette rendszerét, ügyvédekkel, orvosokkal és más szakemberekkel, ami szép pénzt hoz a konyhára. Magánélete alternatív, felülve a 21. századi trendnek, barátnőjével Frannel (Eiza Gonzales) szenvedélyes kapcsolatát a kamera kedveli. Nem is lenne munkájával probléma addig, amíg nem nyúl bele egy kedves kisnyugdíjas hölgy, Jennifer (Dianne Wiest) otthonába, aki nem kicsi és nem kedves és nem magányos. Fiacskája, Roman Lunyov (Peter Dinklage) nagy alvilági hatalommal és kicsi méretekkel rendelkezik, nyomozni kezd eltűnt édesanyja után.

Innen indul a vérre menő aljas csetepaté, amit nem nagyon lehet komolyan venni, olyan vizes banditás sztori, kicsit eldurvulva, nincs kinek szurkolni. Nem lelőve a befejezést, csak az egyik szereplőt, számomra teljesen érthetetlen és szomorúan fájdalmas a befejezése. Marla alakítása nagyszerű, műmosolya valóban idegtépő, de cselekedetei megmosolyogtatóak. Nekem a gátlástalan ügyvédnőt alakító Laura Dern jutott eszembe az erősen felülértékelt Házassági történetből. A Flashdance imitátor  barátnő szürkesége mellékes, nem ad a sztorihoz semmit, egyetlen józan gondolata van, elhúzni innét minél gyorsabban. Aki miatt megnéztem a sztorit, az a szerepe szerint orosz maffia vezér, Roman, nem kapott sok szerepet, ideges kis törpe, aki mérgesen szürcsöli vitamindús gyümölcs dzsúzait, vagdalja a csokis fánkokat.

Nagyszerű viszont a jogaitól megfosztott idős asszony (Dianne Wiest), gonosz mosolya sokat sejtető, még erősen kábult állapotában is. Hiteles az aprócska szerepben egy másik anyát kereső férfi, akivel indul és zárul a sztori, Macon Blair, itt is meggyőző fájdalmában, elszántságában.

Gyorsan feledhető akciófilm, aminek felütött témáját senki nem akarja tovább bogozni. Mennyire kiszolgáltatott egy egyedülálló idős ember, mennyire könnyű préda a gazdasági hiénáknak, milyen könnyű valakire ráütni a bélyeget, gondnokság alá szorul. Elemezni lehetne a filmben fellelhető műmosolyokat, igazán idegesítőek és nyugtalanítóak. Csííííz...