Chloé Zhao A nomádok földje című filmje sok díjat kapott már, mégis nehezen veszi rá magát az ember, hogy megnézze. Fajsúlyos témában, szinte ismeretlen szereplőkkel, bús-melankolikus hangvétellel nem könnyű darab, de maradandó és különleges élményt ad. Sokan dokumentumfilmként beszélnek róla, de gyönyörű természeti képei, hosszan filmezett barázdált emberi arcai ezt meghazudtolják, valódi művészfilm, a szó nemes értelmében.

Fern (Frances McDormand) egyedül rója Amerika országútjait lakókocsijával, elvesztve mindent és mindenkit. Először a hétköznapjait látjuk, hogyan végzi szükségleteit, hogyan mosakodik, mos és főzi a konzervlevest. Hogyan végzi alkalmi munkáit, miként dobozol az Amazonban, hogyan vakarja a koszt az edényekről. Lassan előkerülnek az alkalmi barátai, akik hasonlóan élik hétköznapjaikat.

Fehérhajú barátnője Linda (Linda May) meghívására, egy szabadtéri önsegítő csoportban, Bob (Bob) mondataiban kirajzolódik a hasonszőrűek hitvallása. Mindannyian súlyos terheket, tragédiákat cipelnek egyedül, sehol sem találnak megnyugvást, a társadalom kidobta magából őket, vagy kiugrottak ők önként az elviselhetetlenből. Napról napra küzdenek a betevő falatokért és csakis azokért. Megvetnek minden hasznavehetetlen darabot, csak a legszükségesebbek és legpraktikusabbak maradhatnak, úgymint zárt műanyag vödör, vízforraló és konzervnyitó.

Kivételt képez néhány megsárgult fotó és elcsépelt dallam a régi világból, ahol volt társ és fedél. Ritka összetartó csapat az övék, sohasem találkoznak, mégis ismerik és segítik egymást, tárgyak csereberéjével és szívekbe ható mondatokkal (A történetben ők valóban ők, saját maguk, saját néven. Bob, Linda, Swankie). Olyan igaz kapcsolat van köztük, amiben sem a kor, sem a származás, sem a társadalmi helyzetnek nincs jelentősége. Amikor egyikőjük bajba kerül, azonnal segít mindenki.

Fern előtt több lehetőség áll visszatérni a házban éléshez, hívja testvére, hívja új barátja, de ő nem él a lehetőséggel. Ragaszkodik a magányos szabad élethez, az úthoz, szerelme/férje/társa emlékéhez. Az ő emlékét megtalálja az ősi kövekben, sziklákban, a visszhangban és a tenger vad hullámaiban, a sivatag minden porszemében.

Nagyszerű és különleges élményt adó, felemelő filmélmény. Igazi ínyencség az egyedi rendezés, a szokatlan és mély valódiság, az egyszerű bemutatás, a hitelesség. A főszereplő, Frances McDormand lenyűgöző alakításába, természetességébe, két számmal nagyobb férfias, elnyűtt ruhadarabjaiba belefért minden, ami érték megmaradt a 21. századnak.