A valóság rosszabb, mint a képzelet. A film, ami napokig, hetekig forog a fejedben. A történet, ami szerint nincs gonoszabb és betegebb élőlény (az állat szó ennél sokkal nemesebb) az embernél. 3096 nap, ennyi ideig volt bezárva és kínozva egy kislány, tőlünk nem messze, egy-két órányi autóútra. Megtörtént események alapján készült a 2013-as film, Natascha Kampusch 8 és félévnyi rabságáról.

Talán sokan emlékezünk a kislány eltűnésére (1998), a nyomozásra és a sikeres megszökésére. Címlapok hozták a híreket, Magyarországon is folyt a nyomozás, jöttek-mentek az igazi és félrecsúszó információk. Natascha könyvet írt az átélt borzalmakról, majd film is született belőle. Hogy a film élethűen visszaadja a rémségeket, ahhoz két nagyszerű színész kellett, a Nataschát alakító Antonia Campbell-Hughes, aki csontsoványra lefogyva, sokszor meztelenül vagy egy szál semmiben játszik és Thure Lindhardt, aki a pszichopata Priklopilt hozza.

A film nagyszerűsége a két főszereplő alakítása mellett küldetése, hogy bemutassa mi történik egy csendes külváros, takaros családi házának szűk pincéjében. Hogyan történik meg az, hogy a kedves és szorgalmasnak látszó műszerész férfi kettős életet él az állandóan lehúzott redőnyök mögött. Hogyan kínozza, bántalmazza, éhezteti a 10 éves kislányt, hogy aztán gumicukorral jutalmazza engedelmességéért. Ennél még sokkal sokkolóbb az a mentális és pszichés terror, amiben az elrabolt gyermek élt nap, mint nap.

A kopaszra borotvált fej, a férfi ruha, a súlyos bántalmazások és az öngyilkos próbálkozások mellett, hogyan volt testi és lelki ereje Nataschának megszabadulni mindettől a 3096. napon, a csodával határos. Igaz, hatalmas megkönnyebbülés a szabadulás, de a gyermeki átélt borzalmak sohasem feledhetők. A pszichopaták köztünk élnek. Bár Priklopil még aznap öngyilkos lett, a ház azóta is ott áll Bécs külvárosában, megőrizve sötét, szűk pincéjét, ahol évek teltek el napfény, kedves szó, teli tányér, friss víz nélkül.

A borzalmakhoz nem kell háború, világjárvány, nem kell másik földrészre menni, az emberi természet határtalan. Nincsenek szavak a film után és tudnivaló, nem egyetlen gyermek tűnik el naponta. Nagyon nyomasztó és szükséges film, egy embertelen emberről, egy szabadulásról, életről-halálról és szabadságról.