Az HBO GO ötrészes minisorozata a Jelenetek egy házasságból egy újrafeldolgozás, mai helyzetbe hozva Ingmar Bergman 1973-as szériáját. Hagai Levi rendező, akinek nevéhez köthető a Terápia és a Viszony című sorozat is, arra vállalkozott, hogy kicsit összegubancolva az eredeti változatot, bemutassa egy házasság-válás történetét a 21.században, annak minden apró rezdülésével együtt.

Szinte minden rész a házaspár otthonában játszódik, általában a konyhában, nappaliban, hitvesi ágyban, gyakorlatilag két szereplővel. A történet ott kezdődik, hogy egy ismeretlen fiatal egyetemista lány kérdezgeti Jonathant (Oscar Isaac) és Mirát (Jessica Chastain) egy párkapcsolati felméréshez, miként határoznák meg önmagukat, hogyan ismerkedtek meg és milyen munkamegosztásban élnek stb. Míg a férj határozottan és gyorsan válaszol, addig a feleség vonakodva visszakérdezget, mire gondolt a kérdező, majd Jonathan megválaszolja Mira kérdéseit is. Aztán egy baráti vacsora torkollik hangos szóváltásba és egy váratlan csókba, amikor a nyitott házasság előnyei és hátrányai kerülnek szóba.

Másnap a férjet teljesen döbbenten éri Mira bejelentése, elköltözik új barátjához, három hónapig a Föld másik felén fog tartózkodni. Míg négyéves kislányuk Ava békésen szunyókál, Jonathan kér, könyörög, csapkod és ordibál, mérgelődik és elképzelni sem tudja, mi lesz holnap. Az élet nem áll meg, kialakul apa és a kislány élete, az anya nélküli hétköznapok, meseolvasás, óvoda, vacsora.

Mira magánélete nem úgy alakul, ahogy azt elképzelte, visszatáncolna a családi otthonba, játszmázik, újra és újra fellángol a házaspár tagjai között a tűz, rakodnak, pakolnak és osztozkodnak, próbálnak válni. Jonathan nagyon jó apa, pótolja a hiányzó szülőt, őszintén beszél és próbál leválni egyetlen igaz szerelméről, feleségéről. Új kapcsolatot alakítgat, keresi önmagát.

A történet egy házasság libikókáját mutatja be, egyszer fent, egyszer lent, de sohasem egyszerre fent, vagy mindketten lent. Hol eszeveszetten szeretik egymást, hol vágynak egymásra, hol vádaskodnak, hol ízekre tépik egymást vagy mindketten önmaguk ellen dolgoznak. Jonathan a mély gödörből lassan kimászik, majd megtalálja önmagát, addig Mira a kezdeti nagy boldogságból fokozatosan lecsúszik a mélybe, hogy néhány év múltán ugyanott találják magukat, se vele, se nélküle. Origóban a közös gyermekkel két hullámzó görbe a házasság-válás-kapcsolat koordinátatengelyében, akik fáziseltolódással sohasem találkoznak tartósan.

A filmben kettejük között sisteregnek az energiák, működik a szerelem-kémia, különösen a férfi érzelmei, mozdulatai, rezdülései, érintései élettel teliek, de a feleség szerep szerinti manírjai is bátorítóak, bár én sosem tudtam, valóban szerelmes-e még, újra, vagy mindig. Különös megoldása a filmnek, hogy ott kezdődik, amikor a színészek forgatásra érkeznek és ott zárul, amikor felállnak a csapó után és az öltözőbe mennek fáradtan. Ennek jelentősége az lehet, hogy a néző lássa, érezze, ez csak egy film, ez nem az élet. (Ott nem beszélnek ennyit. Haha.)

 Nincs új a Nap alatt, ezernyi ember, költő, író, rendező megírta, megrajzolta férfi és nő kapcsolatát, a házasság intézményét, a szerelem létét, ez a film is ezt teszi, zseniálisan, művészien és hétköznapiasan. Kié lesz a kanapé?